Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Róluk

2009.12.12

      A ló látása

A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, és nem előrenéznek. A biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a ló szemmel tarthassa a környezetét. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve. Ez a testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Ezért nehéz észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat.Menet közben, hogy jobban lássa a maga előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, s ez széles, de lapos látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, de feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az, és milyen messze van. Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk, folyamatosan szemmel tart minket.
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Ez azonban nem igaz, mivel bebizonyosodott hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak. Legjobban a narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is. Viszont a kéket és az ibolyát már nem érzékeli megfelelően.

Napi ápolás:

A lovat mindig le kell kefélni munkavégzés előtt, majd utána is. Ehhez a lókefét használjuk, szőr mentén szedve ki a piszkot, amit a másik kézben tartott vakaróval húzunk ki. A hosszú szőröket (sörény, üstök, farok) a gyökérkefével tisztítjuk, és esetleg ki is fésüljük. Naponta egyszer - lehetőleg az első munkavégzés előtt, a reggeli abrak után - alaposan tisztítsuk meg a lovat (lásd a fürdetés utáni teendők), ezzel is elősegítjük a rendes bőrlégzést, és az esetleges betegségeket idejében észrevehetjük.

Fürdetés:

A lovat lemosni csak nyáron, 20 fok fölötti hőmérsékleten szabad. A víz hőmérséklete 15-20 fokos legyen. A felhevült lovat, ne fürdessük, ló hasát hideg vízzel ne mossuk. A fürdetés után a vizet a tajtékvonóval húzzuk le, majd szalmával lecsutakoljuk. Ez után alaposan lekeféljük, majd utána a lovat puha ruhával megtöröljük, a természetes testnyílásokat (a szemet, az orrot, a szájnyílást, a végbelet, és a pérát vagy a vaszort) szivaccsal vagy nedves ruhával megtisztítjuk - lehetőleg külön szivacsot használva.

SzínlátásKép
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek vannak. Úgy tûnik, hogy leginkább a sárgát, a narancssárgát és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak.

A ló hallása
A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni.
Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messzirõl felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltûnésével.

 

 

A kantár
A lovasnak már a ló háziasításakor szüksége volt egy segítőeszközre, hogy saját szándékainak megfelelően irányíthassa lovát. A ló szája anatómiai felépítése miatt - az elülső zápfogak és a metszőfogak között egy fog nélküli állkapocsrész van - alkalmasnak tűnt a célra. Ezért erre a területre elhelyeztek egy kemény tárgyat, melyet mindkét oldalról a szárhoz erősítettek. Ez teremtett kapcsolatot a lovas keze és a ló szája között. Így alakult ki az első kantár, ami folyamatosan lett egyre célszerűbb. Ma számos változatot használnak, a legelterjedtebbek a csuklós és a merev zablás kantárok.

Kép

 

A nyereg:
Feltételezések szerint a híres lovas népnek, a szkítáknak köszönhetjük a mai nyergek formájának kialakítását. A nyeregkészítés azonban a barokk korban élte virágkorát. A díszítések gyakran a művészi alkotások szintjére emelték az igényesen elkészített darabokat.A ma elterjedt angol nyereg a XVII. században alakult ki, de a ló hátára felfekvő felülete az idők folyamán jelentősen csökkent. A nyereg felépítésére jellemző, hogy két, a gerincoszloppal párhuzamosan elhelyezett olyan elemből áll, ami tehermentesíti a mart és a gerincet. Erre az alapra épül fel maga a nyereg. A vázat készíthetik fából, acélból, esetleg műanyagból, melyet végül kipárnázott bőrrel borítanak be.

A nyereg fajtái:

Díjlovagló nyereg Ugrónyereg Többcélú nyereg
Hosszabbak a nyeregszárnyak és nincs kipárnázva a térdeknél. A nyeregszárnyak jobban előrenyúlnak, a kengyelek magasabbra vannak állítva, a térdeknél ki van párnázva.
Az előző kettő ötvözete; a nyeregszárnyak kissé nyúlnak előre, a térdpárnák kevésbé tömöttek.
Kép Kép Kép

 

A kantár részei:

-a tartószíj,

-a homlokszíj,

-a pofaszíj,

-az állszíj,

-az orrszíj,

-a zabla

-a kantárszár

 

A nyereghez tartozik még a kengyel, a kengyelszíjak, a nyeregalátét és a heveder.

Kengyelek Kengyelszíjak Nyeregalátét Heveder
A kengyelek általában súlyosak és nagy méretűek, hogy könnyen beletaláljon a lovas, és bukás esetén kicsúszhasson belőle a lába. A kengyelszíjak kifogástalan minőségben készülnek, a nyereg borításához hasonlóan, bőrből. A nyeregalátét szerepe, hogy megvédje a nyeregbőrt az izzadságtól. Anyaga lehet filc, vászon, prém vagy bőr. A heveder is különböző anyagokból (bőr, pamut vagy műszál), és különböző kivitelben készülhet. Mindenképp olyan szélesnek kell lennie, hogy ne vágjon a ló bőrébe.
Kép Kép Kép

A heveder is különböző anyagokból (bőr, pamut vagy műszál), és különböző kivitelben készülhet. Mindenképp olyan szélesnek kell lennie, hogy ne vágjon a ló bőrébe.

 

 

 

A nyereg részei:

-Első kápa

-Hátsó kápa

-Markamra

-Ülőlap

- Nyeregpárna

-Kisnyeregszárny

-Kengyellakat

-Kengyelszíj

-Kengyelvas

-Talpgumi

-Térdtámasz

-Nagyszeregszárny

-Felrántószíjak

-Heveder

-Izzasztó

Forrás: Wikipédia,más oldalak