Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hamu, egy hűséges cica története

2010.09.11

 

Hamu

Méghogy a macskák nem hűségesek! Hamu az volt... Igaz, az ő hűségét ki kellett érdemelni.

Amikor rátaláltam Hamura az utcán, sovány volt és vad. Még nagyon félt tőlem, és minden embertől. Persze, a helyzet sokáig nem változott...
Minden nap vittem neki enni, ő kitépte az ennivalót a kezemből, és elszaladt. A szomszédok szerint feleslegesen törődtem a fiatal macskával, mivel szerintük reménytelen volt, ha meg akarták fogni harapott és karmolt, egyébként is kerülte az emberek társaságát. Mellesleg néhányan hozzáfűzték, hogy macskákkal törődni egyébként is őrültség; mert a macskák hűtlenek és hálátlanok. De én bíztam Hamuban. Minden nap hordtam neki ételt, amit ő vadul és gyorsan kitépett a kezemből. Egészen addig, míg egyszer csak előttem ette meg a párizsit. Miután megette, odajött hozzám, és várta, hogy simogassam. Ezt meg is tettem, és ő azonnal dorombolni kezdett.
Sikerült! Megtört a jég! Innentől már minden egyszerű volt. Ezután azt csinálhattam vele, amit csak akartam, bízott bennem. Idő közben találtam neki gazdát, akinek elmondtam a címet, ahol megtalálja a macskát. Még nem beszéltük meg az időpontot, hogy mikor jönne, de egyik nap, mikor kimentem a cicáért, kerestem, de sehol nem találtam. Nagyon féltem, s rögtön a legrosszabbra gondoltam. Talán elütötte egy autó? Megtámadta egy kutya? Megkérdeztem hát (Iwiwen) az illetőt, hogy nem vitte-e el a macskát. Ő erre azt felelte, hogy de igen, elvitte. Akkor megnyugodtam. De két nappal később a macska újból nálunk volt, és mikor meglátott engem, boldogan rohant felém és dorombolva a lábamhoz dörgölőzött... Izgatottan írtam a levelet, féltem, hogy mégsem kell a cica az illetőnek. A válaszában megírta az új gazdi, hogy a cica nem evett náluk, és amint lehetősége volt, elszökött. Hogy hogyan talált haza, nem tudom. Rejtély...

Ezután az új gazdija másodszor is elvitte, de ekkor már nem szökött el. Lehet, hogy először elbúcsúzni jött, és megköszönni, hogy bizalmat öntöttem belé. Tudom, egyesek most azt mondják (vagy gondolják), ez a macska csak a házhoz ragaszkodott. Mindenesetre nem tartom valószínűnek, ugyanis nem nálam lakott, hanem egy olyan udvarban, ahol megalapozták az emberek iránt érzett félelmét és bizalmatlanságát. Nálunk ugyanis nem lakhatott, mivel több családtag is allergiás a macskára, s emellett még asztmás is. Azt hiszem, a macskák mégis hűséges állatok...

Forrás: www.remenyfenyeclub.gportal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jóóóóó

(Era, 2011.02.12 13:06)

Ez aranyos történet. Keress majd még ilyeneket, mert jól :D